Ford Mustang 2005
  2005.01.02. 11:32

2005 Ford Mustang

Hosszan elnyúló motorháztető, tömzsi far, bivalyerős motorok és a száguldó paripa. Éppen negyven éve annak, hogy ezek a tulajdonságok jellemzik az amerikai autógyártás egyik legnagyobb legendáját. A Ford Mustang '64-ben tette meg az első lépéseket a "halhatatlan autók csarnoka" felé, és az út nem is tartott sokáig. Az amerikai vásárlók egy pillanat alatt beleszerettek az erőtől duzzadó formába oltott egyszerű technikába, és persze az elképesztően alacsony, alig 2400 dolláros induló árat sem tartották hátránynak. És ugyan ki ne akarna megvenni egy látványos és erős autót, amely ráadásul olcsóbb, mint a kevésbé látványos és kevésbé erős konkurensek? Lee Iacocca, az autó szellemi atyja tehát jól számított, amit az első két évben pontosan 680 989 Mustang-vásárló bizonyított a Ford-vezérkarnak.
A négy évtizeddel későbbi Ford-vezérkar pedig úgy határozott, hogy itt az ideje leporolni a legendát. A Thunderbird és a GT 40 után tehát a Mustangon volt a soros. Az eszközök azonban mit sem változtak, az új autó egy csapásra azonosítható az egykori nagyágyú reinkarnációjaként, ráadásul donornak a legjobb, '67-es évjáratot választották. Félreismerhetetlenek a süllyesztett (az új autón már bura alá rejtett), kerek fényszórók, és az általuk közrefogott, a ködlámpákat is magában foglaló hűtőrács. Megmaradt a sárvédő- szélesítéseket összekötő, az ajtók alsó szélén végigfutó domborulat is, hátul pedig három függőleges egységből álló lámpatest erősít rá a tökéletesen eltalált formára. Az arányok is stimmelnek, de látványos az eredetin átláthatatlan hátsó tetőoszlop beüvegezése, és az első irányjelzők méretének megnövekedése.
Egyébként az autó méreteire sem lehet panasz. Ha hossza a kerekeknek a karosszéria szélei felé való kitolása miatt nem is, tengelytávja megnőtt, 15 centiméterrel haladja meg a közvetlen elődét. (Igen, olyan is volt, csak a 70-es évektől a muscle car, mint kategória egyre inkább háttérbe szorult. A Mustang pedig több nagy váltást is megélve autóikonból mostanra unalmas amerikai tucatautóvá vált.) Emiatt persze lényegesen nagyobb az utastér, a lábak mellett a vállaknak és a fejeknek is több hely jut az autóban.
A négyüléses kupé utasterének belvilága is méltó a külső formához. Az előd egyenamerikai műanyag berendezését az első széria stílusában készült, szépen kivitelezett enteriőr váltotta fel. A lapos, alumíniumborítású műszerfalba ugyancsak fémből készült, kerek légbefúvók kerültek, az eredeti modell műszereit idéző kialakítású, krómkeretes órák pedig mélyen ülnek. Klasszikus a háromküllős, fekete párnával készülő, az amerikai nemzeti színeket és a vágtató vadló emblémát magán viselő kormánykerék is. Az ősi recepthez méltó, visszafogott felszereltség blokkolásgátlót, vagy klímaberendezést nem tartalmaz, elektromos ablakok és szakaszosan működő ablaktörlő (!) azonban jár az autóhoz, akárcsak a világújdonságnak kikiáltott, gombnyomással változtatható színű műszerfal, amely 125 különböző árnyalat megjelenítésére képes. Ford Mustang, Isten hozott a XXI. Században! A legegyszerűbb változatok CD-játszós hifije is benne van az alapárban, némi pluszpénzért azonban izmosabb berendezés is rendelhető a kocsihoz, a legvadabb változat kereken 1000 wattos. Apropó teljesítmény! A muscle car lelke a motor: minél nagyobb, annál jobb. Ha csupán azt vesszük, hogy a négyliteres erőforrás a kisebbik, akkor nem nagyon találunk okot a panaszra. Amennyiben azonban azt sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy amerikai motorokról van szó, akkor azért némileg árnyaltabbá válik a kép. Amíg ugyanis ekkora lökettérfogat Európában valódi rakétát farag egy sportkocsiból, addig odaát 202 lóerőre elég. Az erősebb GT változat V8-asa már 300 lóerős, igaz, az meg 4,6 literes. A hatalmas lökettérfogat persze nem vész kárba, a már alapjáraton is jelentkező teherautós nyomaték ugyanis gyógyír lehet a visszafogott teljesítményre. Mivel az alapmodellhez kipörgésgátló nem jár, és a drágábbakban is kikapcsolható, az autó szinte gumifüstölésre született.
A burnout pedig köztudottan nem támaszt túl nagy igényeket a futóművel szemben, így a Mustang egy további négy évtizedes hagyományt is megőrizhetett: az új fejlesztésű, McPherson rendszerű független első megoldás mögé merev hidas hátsó felfüggesztés került – állítólag a megkérdezett Mustang- tulajdonosok kifejezett kérésére.
De sebaj, korabeli leírások szerint az első sorozat technikája nem az élvonalat képviselte, és úgy tűnik, az új modellben sincs ez másképp.