Hummer H2

A Kormányzó

Képzeljék el, hogy Növényi Norbert hirtelen beleszeret a parancsnoki UAZ-ba, és minden színészi tehetségét latba vetve eléri egy luxusautó-változat piacra dobását. Képzeljék el, hogy a kocsi elképesztően sikeres lesz a tehetős emberek körében, és 10 évvel később bemutatják kissé finomított, ám nem kevésbé agresszív második változatát. Végül pedig képzeljék el, hogy mindez valóban megtörtént - szerencsére azonban egy más országban, más szereplőkkel.

A Kormányzó már egészen fiatalon vonzódott a nagy és erőt sugárzó dolgokhoz. A '60-as évek elején megindult testépítő karrierjét sem véletlenül köszönheti a nagy és erőt sugárzó sportembernek, a később Tarzanként is nevezetessé vált Johnny Weismüllernek. A hatéves kisfiúban ugyanis az úszóbajnokkal való találkozás hatására érett meg a gondolat: bajnoknak kéne lenni, méghozzá minél hamarabb!
Hosszú évek kemény edzésmunkájának (is) köszönhetően az elhatározásból valóság lett. Előbb kis, közép-európai hazájában lett a versenytársak rettegett ellenfele, majd az egész kontinensen nem akadt ember, aki legyőzhette volna. A Kormányzónak azonban az egész kellett, és a világhírnévre áhítozva (a legenda szerint alig több mint 20 dollárral a zsebében) Amerikában próbált szerencsét. A siker nem is sokat váratott magára, néhány éven belül az összes - ebben a sportban a csúcsok csúcsát jelentő - Mr.-cím az övé lett. Sőt, herkulesi idomait hamarosan a filmipar is felfedezte, és a Mr.-ek Mr.-e két évtizeden keresztül tömegeket ültetett a vászon elé. A siker persze alaposan megváltoztatta a Kormányzó életvitelét, amelyhez egy ideje már elválaszthatatlanul hozzátartozik egy terepjáró. Ez a kocsi a világ összes négykerekűje közül a legjobban illik a cserzett bőrű, szögletes testű hős ellentmondást nem tűrő egyéniségéhez.

Ez a Hummer H1, amelyet külön az ő kérésére készített az azóta már a GM kötelékébe tartozó AM General nevű vállalat. Az alapot az amerikai hadseregben már a nyolcvanas évek eleje óta szolgálatban levő High Mobility Multi-Purpouse Wheeled Vehicle (jellemzően frappáns katonai megnevezés, jelentése nagyjából: nagy mozgékonyságú, többcélú, kerekes jármű) adta, amelynek nyomtávját olyan szélesre tervezték, hogy ne okozzon neki gondot a tankok által kitaposott nyomon való haladás. További különlegessége, hogy egyenletes súlyelosztásának, valamint túlméretezett alkatrészeinek köszönhetően - ejtőernyővel a hátán - minden további nélkül ki lehet hajítani repülőgépből, így felderítő akciókra is kiválóan alkalmazható. Persze a személyautó-változat másféle, abban bőrülések, légkondicionáló és hifi-berendezés is kényezteti az utasokat. Természetesen az ejtőernyőzés és a falmászás! továbbra is széria-kellék, viszont legalább a géppuskaállvány feláras.

A Hummer H1 tehát tipikus városi autó, nem is igazán értjük, hogy miért van szükség az új, kisebb, puhább, gömbölyűbb változatra, a H2-re. A GM-nél persze tudják, hiszen amíg a méregdrága H1-esből jó, ha 1000 darabot eladnak egy évben, addig a H2 ennek akár a negyvenszeresére is jó lehet, csak meg kell szerettetni a szélesebb rétegekkel is. Ezért a férfiasság négykerekű megfelelőjének is beillő autó-szörnyeteg (amelyből a Kormányzó feleségének a garázsában is áll egy) amerikai reklámkampányát arra a bostoni ügynökségre bízták, amely néhány évvel ezelőtt a Volkswagen Beetle bevezetéséért is felelt. Csoda, hogy bolondulnak érte a nők?

Bizony csoda, ha például azt vesszük, hogy a csaknem öt méter hosszú, két méter széles és ugyanolyan magas autó e három értékét összeszorozva nagyjából meg is kapjuk a térfogatát. A parányi motorháztetőt kivéve ugyanis nem akad olyan része a hatalmas karosszériának, amely megkülönböztetné egy jókora páncélszekrénytől. A látszat persze csal, hiszen ha hiszik, ha nem, a szélvédő például ívelt, akár egy rendes autóban. Belülről a Hummer ennek ellenére is inkább tűnik csatahajónak, mint autónak. A távoli, lőrés-szerű nyílások és a szögletes belvilág egyszerre nyomasztó és megnyugtató. Leginkább talán egy luxusbörtönhöz lehet hasonlítani, amely ugyan biztonságos, de azért nem az igazi. Viszont a hatalmas autóban már nem csak négy ember fér el szűkösen, mint a H1-ben, hanem öt - nem kevésbé szűkösen.

Igaz, felár ellenében további egy hely rendelhető a csomagtartóba. Az Ovizsaru ezzel együtt sem lenne elégedett a helykínálattal, a gyerekek viszont imádnák az autót, amelynek utastere fél méteres magasságban kezdődik, így mászókának sem utolsó.

Amennyiben minden mástól elvonatkoztatunk, a H2 utasterének berendezése akármelyik amerikai autóból is származhatna. A jellegzetes szürke-fekete műanyagok, a zöld háttérvilágítás és a széles, bordázott (természetesen elektromos mozgatású) ülések nem lényegesen mások a Chrysler PT Cruiser, vagy a Chevrolet Camaro belsejében sem. A méretek azonban árulkodnak. A hatalmas belső kilincsek, a robusztus váltókar és a vaskos kapaszkodók azt az érzetet keltik, mintha az új modellt a Kormányzó bődületes testi erejének figyelembe vételével tervezték volna.

A motorválasztást sem aprózták el. A hatliteres, V8-as 316 lóereje és félezer Nm-es nyomatéka bármely más autóból rakétát faragna, azonban bármely más autó ritkán nyom több mint három tonnát. A menetteljesítmények ennek ellenére sem rosszak, igaz, gyorsításkor a motor úgy hörög, mint Conan, a barbár, a benzinkútnál pedig drágán meg kell fizetni az élményért.
A Kormányzó persze már erre is tudja a megoldást. Nemrég ugyanis az ilyen hatalmas benzinnyelőket zsigerből gyűlölő környezetvédők egy csoportjának azt ígérte, hogy fél tucat Hummerjét hidrogénüzeműre alakíttatja át. Lehet, hogy nem értette a lényeget?
Lamara Roland